Az idézet Hoffman Rózsától származik, a hvg-nek adott interjújából. A teljes cikk elérhető erre a linkre kattintva:
Az interjú a közoktatási törvénytervezet egyes pontjait érinti. Egyik ilyen pontja az érettségi követelmények szigorítása. Ezen belül hangzott el az ominózus mondat. A jobb érthetőség miatt bemásolom ide az egész szövegrészt:
"Hallottunk olyanról is, hogy a diákok tanítási órán mobiltelefonjuk segítségével interneteznek és az egyik legnagyobb közösségi portálon leveleznek egymással. Természetesen nem állítom, hogy egyes iskolákban nem terhelik túl a gyerekeket, ezt persze pedagógiailag én is helytelennek tartom. Országos viszonylatban azonban ez egyáltalán nem igaz."
Valószínű, hogy ezeknek a diákoknak sokkal izgalmasabb volt egymással kommunikálni, mint követni az adott tanórát. Nem vagyok benne 100%-ig biztos, hogy a követelmények emelése segítene azon, hogy ezek a diákok minél jobban odafigyeljenek a (valószínűleg frontálisan oktató) pedagógusra. Hiszen ha az adott pedagógus tevékenykedtető órát tartana, a diákoknak nem lenne idejük internetezni a telefonjukon.
Ahelyett, hogy még jobban leterheljük a gyerekeket, figyeljük meg a szokásaikat, kedvelt tevékenykedéseiket, és alkalmazkodjunk ezekhez! Vagyis, hogy a konkrét példánál maradjak, szervezzünk interaktív órát, adjunk olyan feladatot a tanulóknak, ahol egymással kapcsolatba kell lépniük (akár telefonjuk segítségével), ahol közösen, együttműködve kell egy témán, feladaton dolgozniuk - a pedagógussal együtt.
Napi nyolc tanórát végigülni, közben figyelni, nem egyszerű feladat, és nem is megy mindenkinek.
Infokommunikációs eszközökkel kielégíthetők a mostani tanulói generációk igényei. Ezek a gyerekek már nem elsődlegesen tankönyvekből tanulnak; mindennapi életük részét képezi az internet, a számítógép, a mobiltelefon. Miért ne használhatnánk ezt ki? Miért ne tanulhatnának ezekkel az eszközökkel? Miért ne csinálhatnánk az ő igényeik szerint?
Ezzel tanulhatnánk tőlük. megtanulhatnánk azt, hogy hogyan tanuljunk velük együtt, hogyan legyünk facilitátorok az ő tanulásukat illetően.
És persze tanulhatunk tőlük arról is, hogy hogyan használjuk a különféle eszközöket - ...de még mennyit.
Egy tanítványomnak megmutattam egy online fogalomtérkép-készítő oldalt. Regisztráltunk az oldalon, egy-két helyre kattintottam, majd közölte, hogy "Jó, jó; én az ilyeneket 3 perc alatt megtanulom." És valóban. A fontosabb alkalmazásokra rájött 3 perc alatt, aztán már én figyeltem, hogy miket csinál, én tanultam tőle. A feladatom ebben a történetben annyi volt, hogy megmutattam neki, ilyen létezik, és nem csak papíron készíthetünk fogalomtérképet. Az ő kompetenciája jócskán felette van az enyémnek az ilyen eszközök vagy programok használatát illetően.
Igazán egyetértek Veled! :) BIZALOM ÉS ALKALMAZKODÁS, ez a két kulcsfogalom szerintem - is.
VálaszTörlésBízzunk a gyerekek képességeiben, kíváncsiságában.
Alkalmazkodjunk a gyerekek érdeklődési köréhez, és erre alapozva tanítsunk.
Furcsa egy megközelítés volna, ha azt gondolnánk, hogy a mi érdeklődési körünk, szokásaink értékesebbek, mint a gyerekeké. Vagy bárki másé. És ugyan miért kéne érdeklődnie egy diáknak afelé, amit mi tanárok szeretnénk, akkor, ha mi sem vesszük figyelembe az ö érdeklődését???
Ui.: szuper stílusban írsz! :))