A viszony

Le vagyok maradva. A blogírással és a tájékozódással is. És már érzem a szomjúságot.
A háttérben a vizsgaidőszak fenyegető közeledése áll. Ahogy jön, jön, jön és csak jön, torlódnak a tennivalók.
És már érzem a szomjúságot. Nem nézem meg a facebook üzenőfalat, mert rossz érzés lesz úrrá rajtam: "ezt is el kellene olvasni!" "jujj, és ezt is!" "ez nagyon izgalmasan hangzik!"
Viszonyom már függő lenne?
A hétvégén megkaptam: "te mindig az emailjeidet nézed???" A fejemet lehajtva válaszoltam, halkan: "Igen..."
De ha belegondolok, tényleg minden nap meg kell néznem. (Remélem felfigyelt a Kedves Olvasó a kell szóra:)) Komolyan, tényleg be kell néznem:  jelentkezhetek-e vizsgákra, mi hír a barátnőimről (akik mesze laknak tőlem), hogy halad a csoportos feladatunk, megjöttek-e a tételek, amiket már oly nagyon vártam :) ... ilyesmik. De ez most nagyon magyarázkodósan hangzott. legyen kényszeres vagy nem, már szükségét érzem a email-fiókom rendszeres követésének. Belső késztetést érzek erre.
Tekinthetjük függő viszonynak is. De ha ez a szó jut eszembe, függőség, akkor előfordul, hogy negatívumokat társítok hozzá a hasznok mellé.
És most komolyan elgondolkodtam a google-fiókommal kapcsolatos negatívumokról... Van neki???

Újabb eredményes kapcsolat az internettel - ezúttal finom

Nagyon szeretek sütni. Már egy ideje próbálgatom a szárnyaimat, de mindig csak a jól bevált nagymama-féle receptekkel.
Aztán megkóstoltam egy ismerősnél egy süteményt, és jött a kétségbeesés. Honnan szerezzem meg a receptet? A nagyi ilyet korábban nem sütött, a süti sütőjét nem ismerem...
Beütöttem valamit a google-be. És kiadta. :)  Bátor voltam, és kipróbáltam a receptet. Na jó, bevallom, hogy azért felhívtam a nagyit, hogy szerinte rendben van-e ez a recept. Miután a nagymama megerősített a recept nagy valószínűség szerinti helyes voltában és ellátott egy-két jó tanáccsal, nekiláttam.  Három és fél órával később elkészültek a web-sütik.
A legnagyobb örömömre pedig más is élvezhette azt, hogy egyre jobb kapcsolatot ápolok a webbel. :)

"Tovább is van..."

Mikor kicsi baba lettem,
Digitál is létem
Még titok volt énnékem.

19 évvel később aztán elgondolkodám,
Mit is tudok, tudnom kéne tán.
Nagy megállapítást tettem hát...
"Korral kell haladni - egyetemistán."

Jött a Rendszer, kétszer.
Egyik etr, másik e-learning-er.
Reakcióm kétes, csupán ambivalenssé tesz,
"Te jó Ég! Hol veszek én el?"

Lettem iwiw-tag és e-mailező,
Hová is tart velem eme netes mező?
Magabiztosságom, önérzetem egyre nő:
"Lehet, hogy én is vagyok egy Kis Menő?... "

Következő kő a torrent.
Szívembe egyből beficcent,
Egyből rájövék hirtelenjébent:
"Letölthetem bármikor Barbiet és Cant!"

Eljött a bűvös 24,
Amivel megjelent az Ikt.
Reakcióm valamiképp:
"Mikáté?"

I és k mint infokommunikációs,
T pedig mint technológiós.
Összességében tehát: mindentudós.
"Érted már Kisfilkós?"

Ikt testvérét bemutatom,
Hiszen őt is most tanulom.
Web 2.0 őkirályi kancellárom.
"Hódolatom, bár nékem inkább Királyom!"

Térkép, kereső, mail, szótár,
Fordító, videó, kép - csak rád vár!
Honlap, ez-az stb. készítés,
"Tovább is van, mondjam még?"

"Hallottunk olyanról is, hogy a diákok tanítási órán mobiltelefonjuk segítségével interneteznek és az egyik legnagyobb közösségi portálon leveleznek egymással."

Az idézet Hoffman Rózsától származik, a hvg-nek adott interjújából. A teljes cikk elérhető erre a linkre kattintva:

http://hvg.hu/velemeny/20110225_hoffmann_rozsa_kozoktatas#rss

Az interjú a közoktatási törvénytervezet egyes pontjait érinti. Egyik ilyen pontja az érettségi követelmények szigorítása. Ezen belül hangzott el az ominózus mondat. A jobb érthetőség miatt bemásolom ide az egész szövegrészt:

"Hallottunk olyanról is, hogy a diákok tanítási órán mobiltelefonjuk segítségével interneteznek és az egyik legnagyobb közösségi portálon leveleznek egymással. Természetesen nem állítom, hogy egyes iskolákban nem terhelik túl a gyerekeket, ezt persze pedagógiailag én is helytelennek tartom. Országos viszonylatban azonban ez egyáltalán nem igaz."

Valószínű, hogy ezeknek a diákoknak sokkal izgalmasabb volt egymással kommunikálni, mint követni az adott tanórát. Nem vagyok benne 100%-ig biztos, hogy a követelmények emelése segítene azon, hogy ezek a diákok minél jobban odafigyeljenek a (valószínűleg frontálisan oktató) pedagógusra. Hiszen ha az adott pedagógus tevékenykedtető órát tartana, a diákoknak nem lenne idejük internetezni a telefonjukon. 

Ahelyett, hogy még jobban leterheljük a gyerekeket, figyeljük meg a szokásaikat, kedvelt tevékenykedéseiket, és alkalmazkodjunk ezekhez! Vagyis, hogy a konkrét példánál maradjak, szervezzünk interaktív órát, adjunk olyan feladatot a tanulóknak, ahol egymással kapcsolatba kell lépniük (akár telefonjuk segítségével), ahol közösen, együttműködve kell egy témán, feladaton dolgozniuk - a pedagógussal együtt. 

Napi nyolc tanórát végigülni, közben figyelni, nem egyszerű feladat, és nem is megy mindenkinek. 

Infokommunikációs eszközökkel kielégíthetők a mostani tanulói generációk igényei. Ezek a gyerekek már nem elsődlegesen tankönyvekből tanulnak; mindennapi életük részét képezi az internet, a számítógép, a mobiltelefon. Miért ne használhatnánk ezt ki? Miért ne tanulhatnának ezekkel az eszközökkel? Miért ne csinálhatnánk az ő igényeik szerint? 

Ezzel tanulhatnánk tőlük. megtanulhatnánk azt, hogy hogyan tanuljunk velük együtt, hogyan legyünk facilitátorok az ő tanulásukat illetően. 

És persze tanulhatunk tőlük arról is, hogy hogyan használjuk a különféle eszközöket - ...de még mennyit.

Egy tanítványomnak megmutattam egy online fogalomtérkép-készítő oldalt. Regisztráltunk az oldalon, egy-két helyre kattintottam, majd közölte, hogy "Jó, jó; én az ilyeneket 3 perc alatt megtanulom." És valóban. A fontosabb alkalmazásokra rájött 3 perc alatt, aztán már én figyeltem, hogy miket csinál, én tanultam tőle. A feladatom ebben a történetben annyi volt, hogy megmutattam neki, ilyen létezik, és nem csak papíron készíthetünk fogalomtérképet. Az ő kompetenciája jócskán felette van az enyémnek az ilyen eszközök vagy programok használatát illetően.  

Twitter/twister

Ma bementem egy Fornetitt áruló élelmiszerboltba, és a következőt mondtam az eladónak:
"Kérek szépen egy pizzás twittert!"
És kaptam egy pizzás twistert.

Ki-kicsoda? vagy Ki-micsoda?

Amíg nem tört el a laptopom, nem is gondolkodtam azon, hogy mennyire a mindennapjaim részévé vált az elmúlt években a számítógépem, és ezzel együtt az internet. Nehézséget jelnett felvenni a kurzusaimat, utánanézni a MÁV menetrendjének vagy a havi színházműsornak, megnézni az e-mailjeimet stb. Rövid idő alatt azonban sikerült megjavítani, így "helyre állt az életem..."

Függő lennék???

A választ Marc Prensky cikkében találtam meg. A válasz tehát a következő:


Nem hiszem. Csak bennszülött. Mégpedig digitális.

E jelző kb. 8-9 éve jellemző rám, ekkor vette kezdetét bennszülöttségem. Az öcsémnél ez jóval korábban kezdődött: másodikosként már ő segített nekem megoldani a számítógépes problémáimat, ekkortól használ mobiltelefont, 10 évesen honlapot készített, és még sorolhatnám. Ő jóval hamarabb vált bennszülötté, mint én, és "bennszülöttebb" is, mint én. Olykor nem értem, hogy miről beszél. :) Egyikünk sem járt pl. számítógépkezelő-használó vagy mobiltelefonkezelő tanfolyamra. Egy új mobiltelefon kézhezvételekor nem vettük elő a használati utasítást és rágtuk végig rajta magunkat, hanem kézbe vettük, és elkezdtünk pötyögni. Ellentétben pl. édesanyánkkal, aki digitális bevándorló révén részt vett számítógépkezelő tanfolyamon, és szokása, hogy elolvassa a telefonokhoz tartozó tájékoztatókat.Neki önállóan, külön energiaráfordítással kellett az ún. alapokat elsajátítania, nem abba a világba született bele, amibe a testvérem vagy én. Tanulás útján kellett alkalmazkodnia, és alkalmazkodik folyamatosan.
Jó néhány évvel ezelőtt még egy ...PC nevű újság is járt nekünk, mondván, hogy majd ennek segítségével tanulunk meg számítógépezni. Testvéremmel egyszer sem nyitottuk ki. Nem volt rá szükségünk. A digitális kor tanított meg nekünk közvetlenül, hogy hogyan használjuk, nem pedig a könyvek, az újságok, az informatika vagy a médiaórák. Utóbbiról, amikor én általános - vagy középiskolás voltam, nem is hallottam.
Visszatérve a bevándorlókra. Szűk környezetemben - az idősebb generáción belül - szinte minden személy bevándorló: édesanyám rendszeresen skyp-ot használ, a nagymamán szintén; a nagyapám visszamondta újságelőfizetését, amióta beköttette az internetet: azóta online olvas újságot. Mindhárman iwiw-tagok. És még folytathatnám a sort, hogy mi mindenre használják még az internetet. Mondanom sem kell, hogy mobiltelefonjuk évek óta van: lelkesen sms-eznek, képeket és videókat készítenek.
Élvezik a digitális kor nyújtotta előnyöket, a digitális eszközök használata mindennapjaik részévé vált. Egyre többet és többet tudnak, egyre több tapasztalatot szereznek. Egyre "mélyebben vándorolgatnak".

Én pedig egyre többet és többet tanulok az az ízig vérig bennszülött testvéremtől. És még mennyit fogok a követező generációktól: tanítványaimtól, unokahúgoktól, gyermekeimtől stb. Már előre várom! :)

Beköszönés

Üdvözlet mindenkinek a blogomon!