Le vagyok maradva. A blogírással és a tájékozódással is. És már érzem a szomjúságot.
A háttérben a vizsgaidőszak fenyegető közeledése áll. Ahogy jön, jön, jön és csak jön, torlódnak a tennivalók.
És már érzem a szomjúságot. Nem nézem meg a facebook üzenőfalat, mert rossz érzés lesz úrrá rajtam: "ezt is el kellene olvasni!" "jujj, és ezt is!" "ez nagyon izgalmasan hangzik!"
Viszonyom már függő lenne?
A hétvégén megkaptam: "te mindig az emailjeidet nézed???" A fejemet lehajtva válaszoltam, halkan: "Igen..."
De ha belegondolok, tényleg minden nap meg kell néznem. (Remélem felfigyelt a Kedves Olvasó a kell szóra:)) Komolyan, tényleg be kell néznem: jelentkezhetek-e vizsgákra, mi hír a barátnőimről (akik mesze laknak tőlem), hogy halad a csoportos feladatunk, megjöttek-e a tételek, amiket már oly nagyon vártam :) ... ilyesmik. De ez most nagyon magyarázkodósan hangzott. legyen kényszeres vagy nem, már szükségét érzem a email-fiókom rendszeres követésének. Belső késztetést érzek erre.
Tekinthetjük függő viszonynak is. De ha ez a szó jut eszembe, függőség, akkor előfordul, hogy negatívumokat társítok hozzá a hasznok mellé.
És most komolyan elgondolkodtam a google-fiókommal kapcsolatos negatívumokról... Van neki???
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése